Év végi információk:

Utolsó tanítási nap: június 15., szerda

Évzáró: június 24., péntek délután 17 óra

Nem beszéltünk a teremdíszítésről, ezt még egyeztetni kell magunk között.

A házépítés elvileg 10-ig tart. Az utolsó három napot Róbert már az iskola falai között szeretné tölteni a gyerekekkel.

A sátorozás elmarad.

A nyáron újra költözünk. Most a sarokba, úgy tűnik, a jelenlegi hetedikesek termébe. Ennek a részleteit még nem egyeztettük.

Újra felvetem, az esten nem mondtam, kimaradt, hogy jövőre új székekre lesz szükség. Róbert ergonomikus székeket javasolna. Megnéztem, a párnázott 14 ezer Ft körül van, párna nélkül 11 ezer. Jó lenne, ha valaki vállalná, hogy utánanéz, esetleg megnézni, van-e lehetőség használt székek beszerzésére olcsóbban. Mindenesetre ennek a költségére számítani kell augusztusban.

Szülői fórum hírek

A kérdőívek kiértékelése még folyik. Mindenkinek nagyon köszönöm, aki kitöltötte, tök jó fejek vagytok! Az év végére közzé lesznek téve az eredmények.

A kosárcsapat kérése szülők felé:

Papp Tibi szeretné, ha csatlakoznának hozzá szülők, akiknek fontos az iskola sportélete, például hogy legyen logója, pólója, palánkja a kosárcsapatnak, akik brandépítésben járatosak és rendezvényszervezésben.

Konyha:

Szabó Éva és Szabó Ági kérik a segítségünket a szociális szövetkezet munkájához. Szeretnének visszajelzést a főzési, tálalási, étkezési munkájukra, és jobbító javaslatokat, többségit, az iskolás gyerekeket, mint fogyasztói réteg, szokásaikat és elvárásaikat megismerni. Nem tudják, hogyan fogjanak hozzá, eddig ilyen ötleteik vannak:

• kérdőívezés (felnőtt, gyerek),

• bemenni a szülői estekre, beszélgetni, bemutatkozni, visszajelzést kérni,

• nagy főző nyílt napot tartani, kóstolással, konyhabejárással,

• stb., nyitottak a javaslatokra.

Keressétek őket, ha ötleteitek vannak!

Gazdasági hírek

Ma kaptam meg, ezért az esten erről nem tudtam beszélni, hogy az iskolaszintű vállalás a beiratkozás után szinte alig változott. 2-300 ezer Ft közötti lesz jövőre az emelkedés, ami nem lesz elegendő a tervezett béremelések végrehajtására, és egyéb, a környezetet érintő fejlesztésekre. A mi osztályunk átlaga valamelyest nőtt, és ezt nagyon köszönöm azoknak, akik emeltek. Ám több osztályban csökkentek sajnálatos módon.

És most kezdődjék a mese... de vegyétek komolyan!

Érkezésünkkor gyönyörködhettünk a meseszép házikókban, amit a gyerekek (s szüleik) alkottak. Fantasztikumok születtek, lenyűgöző alkotások.

Aztán vendégünk volt Pintér Lajos, három gyermek édesapja, jelenleg 7.-es szülő, aki elmesélte nekünk, milyen tapasztalatai vannak a számítógép-függőséggel és okostelefonozással kapcsolatban a saját gyerekeivel és az osztállyal. Nagyobb fiai közül egy már 22 éves, kirepült az iskolából, középső fia félbe hagyta a 12.-et, és most külföldön él, tervezi, hogy ha hazajön, befejezi az utolsó két évet.

A számítógép az ő életükben is jelen volt, és komoly függőséget okozott náluk. Legkisebb fia használja az okostelefont is, és ő is függőnek mondható. Elmesélte, milyen volt, amikor másodikban úgy jött haza a gyerek az egyik barátjától, hogy azzal dicsekedett, tudja, mi az a pornó, és hogyan kell rákeresni a Googleban. Később 5.-es korában megkapta az okostelefonját is. Minden közösségi életüket ezen keresztül folytatják. Hatodikban már arról számolt be, hogy az osztálytársának a leszbi pornó a kedvence.

Persze ezen kívül számtalan további rettentő dolgokra használják ezeket a kütyüket. Hajnalig csetelnek egymással, aztán másnap nincs miről beszélniük személyesen. Trágár, személyeskedő üzenetekkel zaklatják egymást, ami kitudódik, és a szülők egymásnak esnek emiatt, és nincs védekezési lehetőség, pedig az általa megélt esetekben mindig kiderült, hogy az éremnek két oldala van.

A szülők között elkezdődött egy alapvető bizalmatlanság, ki kihez nem mehet, ki mit enged meg a gyerekének stb. Pedig a helyzet az, hogy azon szülők kiskamasz gyerekei is benne vannak ezekben a történetekben, ahol a szülők úgy gondolják, nálunk a neveltetésből fakadóan sem történhet meg ilyesmi. Ők most jutottak el oda, hogy végre elkezdtek erről őszintén beszélni, és keresik a megoldásokat.

Zsófi a végén megkérdezte Lajostól, hogy a megoldás a problémára nem a személyes példamutatás-e. Lajos utólag engem kért meg, hogy közvetítsem az ő válaszát erre, szerinte mi lehet a megoldás:

„Többösszetevős:
1. A fiam fogékonysága a kütyühöz 10%,
2. személyes példamutatás és bizalom 30%,
3. egyéb körülmény (sport, egyéb elfoglaltság, tesók) 20%,
4. szülői, tanári összefogás 40%,
és hangsúlyozom, ez az én receptem!”

Lajos beszámolójára azon apropóból került sor, hogy a másodikos szülői kör a múlt héten a tanító, Márta kezdeményezésére aláírt egy nyilatkozatot, hogy a gyerekük 8. osztályig nem visz az iskolába sem okostelefont, sem más digitális eszközt. Ennek a nyilatkozattételnek az ötletét lenne jó most nekünk is átgondolni és megfontolni.

Lajos távozása után elkezdtünk erről beszélni. A jelenlévők közül eddig két gyermeknek van, vagy van lehetősége (mondjuk lehetősége lehet, hogy másoknak is), hogy okostelefont használjon otthon.

Felmerült, hogy talán ennél is tovább lenne érdemes menni, és a gyerekek számára elérhető tartalmat kellene sokkal inkább korlátozni, illetve együtt az egészet. Hiszen a tartalmak azok, amik káros hatással vannak a személyiségük fejlődésére. De persze káros hatással van a személytelen üzengetés, egymás zaklatása, bosszantása. A cselekedeteik érzelemmentesek, ráadásul korlátlanok, olyanokat is megengednek maguknak, amiket személyes kapcsolatok alkalmával nem mernének. Ez torzítja a személyiséget és a szocializálódást is. Hiszen nem tanulják meg megoldani a konfliktusaikat, nincs következménye a viselkedéseiknek, nem alakul bennük az empátia képessége.

Karoly kifejtette nekünk, hogy miért más az, ha névtelen undok levél kerül valakinek a padjába, mint egy ugyanolyan tartalmú névtelen távolrol valami kütyün át elküldött üzenet.

A kütyük használata során elmarad ugyanis az érzelmi visszhang, igy a ,,tettes'' nem szembesül, nem azonnal szembesül, vagy nem megfelelően szembesul tettének következményeivel, ezért nem tanul majd belőle.

Mig a becsempészett levél esetén egy ,,légtérben'' van az áldozattal, azonnal lecsapodik benne az érzelmi reakció is, ezért mindenképpen lesz az esetnek tanulsága.

Róbert javaslata, hogy gondoljuk át ezeket a dolgokat, és amennyiben lehetséges, hozzunk mi is meg egy ilyen közös döntést. Természetesen ez csak akkor működik, ha közösen fogadjuk el egy ilyen nyilatkozat megtételét.

Engedjétek meg, hogy ehhez a témához hozzáfűzzek néhány személyes gondolatot, amit a szülőin nem volt alkalmam megvitatni pedig szerettem volna, és nem bánnám, ha beszélnénk majd erről is, ti hogy látjátok. Szerintem, ha a közösség – ami egyre inkább a gyerekek életének központi része lesz, míg mi szülők egyre inkább háttérbe fogunk szorulni –, nem használja majd ezeket az eszközöket mondjuk 14 éves korukig, akkor van rá esély, hogy ezeknek az eszközöknek a birtoklására sem lesz olyan fokú igény a gyerekeinkben. Mindannyiunk számára sokkal egyszerűbb lesz kezelni a gyerekeink ez irányú kéréseit. Persze a szülői példamutatás továbbra is fontos, hiszen ha a gyerek azt látja a szülőtől, hogy nem bír elszakadni a telefonjától, akkor ő is akarni fogja, ébren lesz tartva ez irányú érdeklődése.

Sokan mondják, hogy ha nem engedjük a gyerekeinknek, akkor lemaradnak a technikai fejlődésekről. Igaz lenne? Van tapasztalatom számítógép-függőségben felnőtt gyerekből. És azt mondom, hogy felzárkózni, megtanulni egy digitális eszköz kezelését akármikor lehet. De bepótolni egy gyerekkort soha többet nem lesz lehetőségük.

A tartalmakkal kapcsolatosan természetesen felmerült, hogy milyen módon tudják kíváncsiságukat kielégíteni a szexualitás iránt. Személy szerint engem ez a gondolat sokat foglalkoztat. Legfőképpen azért, és ezt elmondtam most mindenkinek, mert nem szeretném, hogy ha a gyerekeim azelőtt találkoznának ilyen témájú filmekkel, fotókkal, mielőtt elkezdene bennük munkálkodni ez a fokú kíváncsiság. Félek attól, hogy a kis játékkal teli mesevilágukba belerobban egy ilyen kép és nem tudnak vele mit kezdeni. És egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy megosztják majd velem ezt az élményt, és tudok rá reagálni, el tudom mondani nekik, amit akarok. Ezért kértem a szülőket, hogy továbbra is beszéljünk őszintén egymással, hogy ha megjelenik az életükben, életünkben egy ilyen tünet, foglalkozzunk vele, segítsük egymást. Ha van rá igény, hívjunk meg mi is egy előadót, aki segítségünkre lehet. Tudomásom szerint már megjelent az osztályban a fiúk között valamiféle pornótartalom, bár eddig „csak” újságról tudok.

Szóval, kedves szülőtársaim, legyen a mi közösségünk jellemzője az őszinteség. Azt gondolom, a jelenlévők támogatják a közös döntéshozást, és egy nyilatkozat aláírását, bár ez nem lett kimondva. Azok, akik nem lehettek jelen, is gondolkozzanak ezeken, és szeptemberben beszéljünk erről újra.

B. L. és F.M :)